1. Az empátia fogalma és értelmezése

Az „empátia” kifejezés ókori görög eredetű. Eredeti jelentése erős érzelem, szenvedély. A görög szó később az angol nyelvben jelent meg újra, mint archaizáló kifejezés, elsősorban a bölcselet, a művészetek és a hivatalok nyelvében, ott is, mint ritka kifejezés. Az empátia fogalmát vizsgáló Alfred Adler a harmincas években megjelent egyik angol nyelvű munkájában egy múlt századi angol szövegből a következőket idézte:

„Empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemével, hallani a másik ember fülével és érezni a másik ember szíve szerint.”

A metakommunikáció értelmezésében az empátiának van a legjelentősebb szerepe. Az empátia beleérző képességet jelent. Az empátia a másik ember szemével látás, a másik ember fülével hallás és a másik ember szívével érzés képessége. Kevésbé költőien megfogalmazva az empátia nem más, mint a nem verbális kommunikáció, tulajdonképpen a metakommunikáció felfogásának és értelmezésének a képessége. Azáltal, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetében, tudjuk felfogni az érzéseit, hangulatait.

Az empátia olyan képesség, amely személyiségtől függ: vannak jó és kevésbé jó empátiás készségű emberek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az empátiás készséget ne lehetne fejleszteni. Az empátia ugyanakkor függ a személy pillanatnyi állapotától is. Hiszen ha valaki fáradt, fáj valamije, vagy súlyos gondok nyomasztják, akkor valószínűleg a beleélő képessége is csökken. Tulajdonképpen minden olyan dolog, ami a személy figyelmét a saját énjére irányítja, csökkenti az empátia mértékét. Az empátia hiányának az énkép védelmében is szerepe lehet: hiszen, minél empatikusabbak vagyunk, annál inkább észrevesszük a másik fél ránk vonatkozó negatív gondolatait, érzéseit, ami megrendítheti az önmagunkról általunk kialakított pozitív képet.

2. Az empátia szintjei

Ez a szóhasználat metaforikus jellegű, azt fejezi ki, hogy milyen messze jutunk el a beleélés során az érzelmek és az indulatok megértésében.

1, A másik helyzetének átgondolása, logikai behelyettesítés révén. Ez ugyan még igazában nem empátia, de megteremtheti az empátiás megértés alapfeltételeit. A mindennapi életben rendszerint még ezt az egyszerű logikai műveletet sem szoktuk végrehajtani, sok ember erre is nehezen képes.

2, A másik ember érzelmi viszonyulás-sémáinak megértéséhez már empátia kell. Ennek során felismerjük a másikban irántunk vagy más iránt élő érzéseket. Viszonylag pontosan megérezhetjük, hogy mennyire szeretnek bennünket, vagy milyen negatív érzelmeket éreznek irántunk. Ezeket az érzelmeket a másik ember rendszerint leplezni igyekszik, hiszen a szokások csak meghatározott helyzetekben engedik meg az érzelmek kifejezését. Ugyanakkor a másik érzelmi viszonyulása nagyon fontos információ az emberi kapcsolatokban. Ennek felismerésében az empátián kívül más megismerési mechanizmusok is részt vesznek.

3, A másik ember „promotív”, megmozgató, befolyásoló kommunikációjának helyes értelmezése. A promotív kommunikációk olyan megnyilvánulások, amelyek bizonyos információk közlésén kívül, vagy amellett, még rejtett üzenetet is hordoznak arra nézve, hogy a másik ember tegyen, vagy ne tegyen valamit. A rejtett üzenetben rendszerint a közlő fél érzelmileg telített vágya fejeződik ki, amelyet valamilyen okból nem akar, vagy nem tud közvetlenül és nyíltan vállalni. Vagy a társadalmi szabályok megértését jelentené a vágy kinyilvánítása, vagy attól kell tartani, hogy visszautasítják. Gyakran öntudatlanul is promotív jellegű a kommunikáció, ilyenkor valamit szeretnénk a másiktól, amit gyakran nem is tudunk. Az emberi kapcsolatokban a szükségletek kölcsönös kielégítésének nagy a jelentősége, ezért a rejtett vágy megérzése és teljesítése nagyon fontos lehet.

4, Érzelmi ellentmondások és kettősségek beleéléses megértése. Ez már csaknem teljesen empátiás szint, a másik emberbe való beleélés jelentős mélységét és intenzitását tükrözi. Ezen a szinten az empátia csaknem kizárólag olyan lelki tartalmakat ragad meg, amelyeke az egyén számára csak legfeltűnőbb élményjegyeiben tudatosak. Nagyon gyakori azonban, hogy az érzelmek ellentmondásos természete egyáltalán nem tudatos. Különösen akkor nem tudatos, ha az érzelmek ellentétes késztetések köré csoportosulnak.

5, A lelki folyamatok egyedi összefüggéseinek megértése. Ezen a szinten a másikban zajló kognitív és érzelmi folyamatok belső logisztikája tisztázható, okok és következmények választhatók el egymástól, az indítékok láncolatait követni lehet, meghatározott előfeltevésekre lehet visszavezetni. Az empátia ilyen szintjén a másik ember élményállapotáról és viselkedéséről sokkal jobb magyarázatot lehet adni, mint amire ő maga képes lehet.

6, A másik ember lelki folyamataiban rejlő történetiség megértése. E folyamatok személyiségfejlődési vetületeit, az élmények genezisét csak igen nagyfokú, igen mélyreható empátia képes értelmezni. Lényegében az élmények belső összefüggéseinek múltba nyúló részéről, olyan történeti kapcsolatokról van itt szó, amelyek bonyolult pszichoanalitikus értelmezések tárgyai.

A mindennapi életben megnyilvánuló empátia általában szituációhoz kötött, az optimális szintjeinek megvannak a természetes határai. A helyzet követelményeinél nagyobb empátiára az emberek nem törekednek, és nem is nagyon igyekeznek módot adni egymásnak. Az adott kereteken belül egyesek könnyen és intenzíven beleélik magukat a másik lelkivilágába, másoknak ez csak kevéssé sikerül. A mindennapi életben az empátia az emberi kapcsolatok lényeges eleme, de a kapcsolatok maguk szabályozzák lehetséges és szükséges mértékét.

3. Az empátia kommunikációs alapjai

Az empátia nagyon összetett pszichológiai élmény, sokféle folyamat vesz részt benne. Ezek a folyamatok többnyire automatikusan működnek, a tudatban nem tükröződnek, nyomaikat ott csak különleges módon lehet kimutatni. A beleélés próbálkozása nyomot hagy az emlékezetben, és kapcsolatba kerül az akarattal is. Átéljük, hogy az empátia során figyelmünk minél nagyobb részét a másik felé fordítjuk, és megkíséreljük a feloldódást a másikban. Az emberek többsége őszinte csodálkozással veszi észre az empátiás képességet. A mindennapi életben az empátia automatikusan érvényesül, és az empátia útján szerzett megértés észrevétlenül olvad egybe más információkkal, amelyeket a személyiség élményvilágának belső szervezéséhez és viselkedésének kialakításához felhasznál.
Az empátia gyakorolható és fejleszthető anélkül, hogy pszichológiai folyamatainak ismeretére szükség lenne. Könnyedén és automatikusan gyakoroljuk, lehet fejlesztésével foglalkoznunk anélkül, hogy tudnánk, mi történik ilyenkor bennünk.

Lényeges elemek:
- a mimika,
- a tekintet,
- a hangszín és hangerő,
- a beszéd formai jegyei,
- a kézmozgások,
- a testmozdulatok,
- a távolságtartás az interakcióban,
- az érintés és a szaganyagok.

Az érintéshez és a szaghoz hasonlóan van bizonyos kommunikatív tartalma egyes testrészek megjelenési formájának és a ruháknak is. Ezeket nevezzük emblémáknak.
Az emblémák sajátos kommunikációs eszközök, mindig kulturális kódot tartalmaznak, különböző korszakokban mások, és természetesen minden társadalomban sajátosak. Az elmúlt évszázadokban sokkal nagyobb volt a szerepük az interakciókban, mint ma. Az emblémák gyakran fontos jelzések, strukturálják a kommunikációt.
 

Az empátia lényegében a nem verbális kommunikáció és a metakommunikáció jelzéseinek fokozott feldolgozásán alapul. Ezek a jelzések állandóan érkeznek az emberi érintkezések során, hatnak is ránk, a kapott információk jó részét öntudatlanul, észrevétlenül fel is használjuk.

4. Az empátiás képesség problémái

Az empátia képessége tehát a személyiségfejlődési folyamat, az átélt élmények, emberi hatások függvénye. Ebből következik, hogy nem állandó tulajdonság, hanem az élet különböző szakaszaiban változhat.
Az empátiás képesség két tényezőre bontható. Az egyik a nyitottság a másik ember iránt, a másik a nem verbális kommunikációjának felfogási képessége.
A két tényező az empátia személyiségfejlődési folyamatában nem feltétlenül jár együtt, az empátiás képesség feltételezett egységében a két tényező az élet különböző szakaszaiban különböző mértékben meghatározó.

Az élet különböző szakaszai és tulajdonságai, melyeket megkülönböztetnek:
- gyermekkor,
- serdülőkor,
- nem.

Az empátiát csökkenthetik bizonyos lélektani tényezők. Az élettörténelemből, életútból eredően kialakult empátiás képesség megnyilvánulási lehetősége azután egy csomó szituációs körülménytől függ. E körülmények egy része a személyiségben, más része azon kívül hat.

Az empátiás képességet belülről ronthatja:
- rossz közérzet,
- betegség,
- fájdalomérzet,
- fáradtság,
- félelem és szorongás
- heves szükségleti feszültségek

Külső körülmények, melyek ronthatnak az empátiás képességen:
- ha a másik ember formális szerepében van, „maszkot” visel
- a másik ember indulata, szenvedélye.

5. Empátia az orvoslásban, pedagógiában

Az empátia talán legfontosabb érvényesülési és alkalmazási területe a gyógyítás. Az orvoslásban az empátia leginkább a fájdalom és a terápiás beavatkozás hatásának megítélésben segíthet. Különböző a fájdalom kifejezése az emberekben, a fájdalom valódi mértékét gyakran csak a nem verbális kommunikáció apró jegyei vagy a beteg élményének empátiás megfigyelése árulja el. Az empátiásan figyelő orvos előtt sok minden világosabban tárul fel, mintha csak arra hagyatkozik, amit a beteg mond, vagy kifejez. A beteg elesettsége nagyon lényeges támpont állapotának megítélésében, ennek jellegét és mértékét beleéléssel, a beteggel empátiásan kommunikálva különösen jól meg lehet állapítani. A baját kicsinyíteni vagy felnagyítani akaró beteg is lelkiállapota oldaláról könnyebben ismerhető fel, mint vizsgálatok segítségével. Az empátiásan figyelő orvos finomabban képes érzékelni a beteg állapotának változásait is.

A régi idők orvosainak feladata volt a betegek megnyugtatása, vigasztalása is, és az talán nagyobb jelentőségű volt, mint a gyógyító tevékenység. Ma a vigasztaló funkció jelentéktelenné vált, hangsúlyosabb a gyógyító tevékenység. Az orvosi munka természettudományos alapokat kapott, ebben nagy szerepe lett az élettani folyamatok és a gyógyító hatások objektivitásának. Ennek hatására az orvosok szemlélete bizonyos fokig tárgyiasult, a leletek és vizsgálati eredmények váltak érdekessé, a beteg közléseinek mind kevesebb jelentőséget tulajdonítanak. Ennek következtében az orvosképzésben és az orvosi munkában az empátiának kevés helye marad, és általában az orvosokban elsorvad. Ezt elősegíti az orvosi viselkedés autokratizmusa: az orvos megszokja, hogy betegeivel szemben fölényhelyzetben van, ő kérdez, a betegek csak korlátozottan beszélhetnek, és engedelmeskedniük kell. Mindezek vezetnek ahhoz, hogy sajnos az orvosok gyakran érzéketlenek az emberi kapcsolatokban, nem tudnak empátiával élni, nagyon nehéz számukra a beleélő ráhangolódás betegeik dolgaira.

A mai betegek más viszonyban vannak az orvosaikkal, mint régebben. Csökkent az emberekben a tekintélytisztelet, és mindenféle emberi kapcsolatban inkább az egyenrangúság alapján igyekeznek viselkedni. Az orvos iránti régi tekintélytisztelet mindinkább átadja helyét a szakértőhöz való józan kapcsolatnak. A páciens előlegez bizonyos tekintélyt az orvosnak, de igyekszik ellenőrizni is azt, képviseli érdekeit, igyekszik megérteni, mi történik vele. Tehát ma a betegek részéről nagyobb az információigény, a józan mérlegelés, sőt néha gyanakvás is, és ebből konfliktuskészség, sőt felelősségre vonási hajlam is következik.

A betegek újfajta viselkedését az orvosok nehezen viselik el. A felmerülő problémák megoldásához empátiás odafigyelés kellene az orvos részéről, meg kellene értenie betegeinek lelkiállapotát. Hisz az orvos empatikus úton megértheti a betegek konfliktuskészségét is, ennek okait befolyásolhatja, és ezzel az ellentéteknek elejét veheti. Ha beleéli magát betege helyzetébe, könnyen fel tudja magában idézni azokat az indítékokat, amelyek a beteget vezérlik. Ez azért is valószínű, mert az orvos, ha megbetegedett, szintén úgy viselkedik, ahogyan az átlagbeteg, és hozzátartozóinak betegsége esetében is nagyon odafigyelő, kételkedő, információéhes és túlbiztosító hajlamú szokott lenni.

A gyermeknevelés és a pedagógia az empátia természetes megnyilvánulásának és alkalmazásának különösen fontos területe. Az empátia szerepe a nevelésügyben elsősorban azért nagy, mert a különböző korú gyermekeknek kialakulatlan, fejletlen még a szociális viselkedése és a szavakban megfogalmazott közlési képessége. A gyermekek megértésében tehát a logikai sémák, az összefüggésekből történő következtetések nem mindig elegendők. A gyermeki viselkedésben még szabályozatlanok az érzelmek, nagy a befolyása olyan indulatoknak és indítékoknak, amelyek a felnőttben nem jelentkeznek ilyen mértékben, és meghatározott ingerekhez, alkalmakhoz kötődnek. A gyermeki fejlődés egyik fontos arculata az érzelmek egyre finomabb szabályozásának kialakulása és az indulatok, motivációk átalakulása olyan viselkedésformák mozgatójává, amelyek a társadalmi szabályok terében elfogadottak, megengedettek.

A jó tanár a tanulókkal való hosszan tartó interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthat, és részben ennek alapján, részben a tanulók legalább egy részével való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthat ki, amelyekben ő a szabályozó fél, és ezek segítségével viszonylag kis energiával komoly nevelési eredményeket érhet el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie. A szervezeti szerep gyakran visszafejleszti ezt a képességet és készséget a pedagógusokban, faladatukat csak a tantárgyakra beszűkítve. Ezzel nagyon fontos nevelői hatásról mondanak le.

6. Az empátia más felhasználási területei

A fent említett területeken kívül egészen különböző, más és más területeken is felhasználható, alkalmazható az empátia. Közülük néhány példa:
- a vezetés
- pszichológiai munka
- pszichoterápia
- mélyinterjú kérdései
- kihallgatásoknál
- közlekedés, játék és előadás

7. Az empátia és a művészetek

Az a tény, hogy az empátia fogalma először a művészi hatás értelmezésében bukkant fel, valószínűvé teszi, hogy a művészetek és a beleélés között szoros kapcsolat van. Azt a kapcsolatot két oldalról lehet tanulmányozni: lehet vizsgálni az empátia szerepét a művészi alkotásban és a műélvezetben, és fel lehet vetni a kérdést, hogy milyen szerepe van a művészeteknek az empátia fejlődésében.

A művészi alkotás befogadásában, élvezetében nagy az empátia jelentősége. A művészi alkotás kommunikáció, mégpedig komplex üzenetek halmaza, sajátos kódban megfogalmazva. A legelvontabb jelképeknek is van azonban a művész személyiségéből és élményeiből eredő tartalma.

A művészetek hatása sokban segítheti az empátia kibontakozását és fejlődését. A művészetek hozzájárulhatnak a pszichológiai kulturáltság fokozásához, és mentálhigiénés szempontból értékes, hasznos társadalmi erőknek tekinthetők.

Forrás: Buda Béla könyve alapján készült dolgozatom része, 2014-ből.